Logos Multilingual Portal

Select Language



Winston Churchill (1874 - 1965)

The Right Honourable Sir Winston Leonard Spencer Churchill, the son of Lord Randolph Churchill and an American mother, was educated at Harrow and Sandhurst. After a brief but eventful career in the army, he became a Conservative Member of Parliament in 1900. He held many high posts in Liberal and Conservative governments during the first three decades of the century. At the outbreak of the Second World War, he was appointed First Lord of the Admiralty - a post which he had earlier held from 1911 to 1915. In May, 1940, he became Prime Minister and Minister of Defence and remained in office until 1945. He took over the premiership again in the Conservative victory of 1951 and resigned in 1955. However, he remained a Member of Parliament until the general election of 1964, when he did not seek re-election. Queen Elizabeth II conferred on Churchill the dignity of Knighthood and invested him with the insignia of the Order of the Garter in 1953. Among the other countless honours and decorations he received, special mention should be made of the honorary citizenship of the United States which President Kennedy conferred on him in 1963. Churchill's literary career began with campaign reports: The Story of the Malakand Field Force (1898) and The River War (1899), an account of the campaign in the Sudan and the Battle of Omdurman. In 1900, he published his only novel, Savrola, and, six years later, his first major work, the biography of his father, Lord Randolph Churchill. His other famous biography, the life of his great ancestor, the Duke of Marlborough, was published in four volumes between 1933 and 1938. Churchill's history of the First World War appeared in four volumes under the title of The World Crisis (1923-29); his memoirs of the Second World War ran to six volumes (1948-1953/54). After his retirement from office, Churchill wrote a History of the English-speaking Peoples (4 vols., 1956-58). His magnificent oratory survives in a dozen volumes of speeches, among them The Unrelenting Struggle (1942), The Dawn of Liberation (1945), and Victory (1946). Churchill, a gifted amateur painter, wrote Painting as a Pastime (1948). An autobiographical account of his youth, My Early Life, appeared in 1930.
From Nobel Lectures, Literature 1901-1967.
Winston Churchill died in 1965.


a bátorság ahhoz kell, hogy az ember felálljon és beszéljen. Bátorság kell viszont ahhoz is, hogy az ember leüljön és hallgasson
a demokrácia elleni legjobb érv egy ötperces beszélgetés az átlagszavazóval
a gáz könyörületesebb fegyver, mint a robbanógránát, és egy olyan döntés elfogadására kényszeríti az ellenséget, amely minden más háborús eszköznél kisebb emberveszteséggel jár
a hadifogoly olyan ember, aki téged akar megölni, majd miután ez nem sikerült neki, arra kér téged, hogy ne öld meg
a huzavona, a félmegoldások, a zavarbaejtő és nyugtatgató kibúvók és késedelmek ideje a vége felé közeledik. Hamarosan helyébe lép a következmények korszaka
a képzelet azért kárpótol bennünket, amik nem vagyunk, a humor meg azért, amik vagyunk
a nevelés nem szükségszerűen feladatuk az iskoláknak...ezek ugyanis elsősorban szabályozási intézmények, ahol a fiataloknak az alapvető viselkedési normákat kell elsajátítaniuk. Az oktatás viszont ettől egészen eltérő dolog és nemigen van helye az iskolában
a zsarnokok meg tudnak oldani minden problémát: magukat kivéve
ami engem illet, mindig kész vagyok tanulni, bár nem mindig szeretem, ha megleckéztetnek
az emberek három csoportba sorolhatók: akik halálra dolgozzák, halálra unják és halálra aggódják magukat
az olaszok úgy veszítenek háborút, mintha futballmeccs lenne, futballmeccset meg úgy, mintha háború lenne
csak abban a statisztikában bízhatsz, amit te magad hamisítottál meg
egy közösség számára sincs jobb befektetés, mint tejet tenni a csecsemőkbe
egy politikusnak képesnek kell lennie arra, hogy megmondja, mi történik holnap, egy hét, egy hónap és egy év múlva, továbbá arra, hogy azután elmagyarázza, miért is nem történt meg a dolog
erősen támogatom a mérgesgáz használatát civilizálatlan törzsek ellen
ha valahol tízezer szabály létezik, ott teljesen lerombolódik a törvény tisztelete
háborús időkben az igazság annyira értékes, hogy mindig egy hazugságfallal kell védeni
iszonyú sok hazugság kering a világon, de a legrosszabb az, hogy a felük igaz
minden erénye megvan, amit nem szeretek és egy olyan bűne sincs, amit csodálok
nem értem, mire való ez a kényeskedés a gáz használata körül. Jómagam erősen pártolom a mérgesgáz civilizálatlan törzsek elleni használatát. Az erkölcsi hatás minden bizonnyal jó lenne...és komoly félelmet keltene
óvakodnunk kell a fölösleges innovációktól, főleg ha azokat a logika irányítja
saját szavaim elfogyasztásától még soha nem kaptam gyomorrontást
szépen fog bánni velem a történelem, tekintve, hogy szándékom szerint én írom majd
támogatom, hogy módszeresen előkészített baktériumokat szándékosan szórjunk szét emberek és állatok között, gombákat...a termés elpusztítására, antraxot a lovak és jószágok elpusztítására, és pestist, hogy ne csak nagy hadseregek, hanem nagy területek lakói is elpusztíthatók legyenek
többet vettem ki az alkoholból, mint amennyit az alkohol vett ki belőlem